https://waveapp.hu/cikkek/a-hajozas-nalunk-nem-er-veget-a-kikotoben
Mosoni-Duna · Győr
A hajózás nálunk nem ér véget a kikötőben
Győr a folyók városa, a Xantus János Állatkert pedig ezt a természeti adottságot egyre tudatosabban építi be szolgáltatásaiba. A belváros és az állatkert között közlekedő hajók nemcsak nyáron, hanem a téli fénypark idején is szállítják a látogatókat. A kedvező vízállás, a tervezett turisztikai fejlesztések és a hajósokkal kialakított kapcsolatok pedig további lehetőségeket kínálnak. Tóth Zoltánnal a téli hajózásról, a Mosoni-Duna különleges helyzetéről, a hajós közösségről és a Wave alkalmazás mindennapi használatáról beszélgettünk.
– Győr a folyók városa, de egy állatkert esetében mégis szokatlan, hogy saját hajójáratot üzemeltet. Hogyan alakult ki ez a szolgáltatás?
– Mi egy kicsit másként működünk, mint a hagyományos kikötők, hiszen a két kikötőnk alapvetően az állatkerthez kapcsolódik. A hajózás nálunk nem önálló szolgáltatásként indult, hanem az állatkerti látogatás élményét szerettük volna gazdagítani vele. Van egy menetrend szerinti járatunk a belváros és az állatkert között. Az egyik kikötő a Dunakapu térnél, a másik pedig az állatkert mellett, az Iparcsatornán található.
A hajózás egész évben része a működésünknek, természetesen az évszakokhoz igazodva. A nyári szezonban napközben, az állatkert nyitvatartásához alkalmazkodva közlekedünk, ősszel és télen pedig egészen más hangulatot kap a szolgáltatás.
Október végétől megnyílik a Zoo Győr WildLight Park, a fényparkunk, és ilyenkor fényhajókkal szállítjuk a látogatókat. A belvárosból délután négy órától indulnak a járatok, a visszaút pedig már sötétben, a kivilágított városban történik. Szerintem ez önmagában is különleges élmény. Nem egyszerűen eljuttatjuk az embereket az állatkertbe, hanem már az utazással elkezdődik a program.
– Mekkora érdeklődés mutatkozik az állatkert és a hozzá kapcsolódó programok iránt? Elsősorban a győriek látogatnak hozzátok?
– Az állatkert éves szinten nagyjából 270–280 ezer látogatót fogad, ami jelentős szám. Egy-egy kiemelt rendezvényünk pedig egészen komoly tömegeket vonz. A legutóbbi háromnapos programunkon például 10–12 ezer látogató fordult meg, mintegy 1500-zal több, mint az előző évben.
Az is érdekes, hogy a vendégeink jelentős része nem győri, sőt közel ötven százalékuk külföldről érkezik. A külföldi látogatóink túlnyomó többsége, mintegy 98 százaléka Szlovákiából jön. Ez elsőre talán meglepő, de a szlovák határ mindössze tíz kilométerre van tőlünk. Ráadásul nemcsak a közvetlen határ menti településekről érkeznek, hanem jóval távolabbról is. Csehországból, például Brnó és Zlin környékéről is rendszeresen jönnek hozzánk akár egyetlen napra.
Ausztriából szintén vannak látogatóink, de a szlovák és cseh vendégek száma lényegesen nagyobb. A hajózás pedig olyan pluszélményt jelent, amely még vonzóbbá teheti az állatkerti kirándulást.
– Az idei év egyik legnagyobb problémáját az alacsony vízállás jelentette a hajósok számára. Ebből mennyit érzékeltetek Győrben?
– Mi ebből a szempontból kifejezetten szerencsés helyzetben vagyunk. Győrtől körülbelül 13 kilométerre található a véneki vízszintszabályozó műtárgy, amely visszaduzzasztja a vizet a Mosoni-Dunán. Ennek köszönhetően nálunk az idei évben is végig ideálisak voltak a hajózási körülmények. Sokan érkeztek hozzánk az ország más részeiből, akár Budapestről vagy Szeged környékéről, és meglepődtek azon, hogy itt megfelelő vízmélység mellett lehet hajózni. Máshol ugyanis komoly gondokat okozott az aszály és az alacsony vízállás.
Azt gondolom, hogy amit az idén tapasztaltunk, az egy hosszabb folyamat része. Négy éve dolgozunk Tanzániában is, különböző fajvédelmi és edukációs programokban, és ott már korábban láthatóak voltak azok a változások, amelyek most Európában is egyre erősebben jelentkeznek. Mi eredetileg úgy gondoltuk, hogy ezek a problémák nagyjából tíz év múlva érnek el bennünket, de sajnos hamarabb megérkeztek.
– Akkor a Mosoni-Duna kedvező vízállása komoly versenyelőnyt jelenthet a térség hajósainak?
– Abszolút, és ezt az idei forgalomban is érzékeltük. A Nagy-Dunán olyan alacsony volt a vízállás, hogy egyes szakaszokon a nagyobb hajók számára gyakorlatilag lehetetlenné vált a közlekedés. Nagybajcsnál például mínusz hetven centiméter körüli vízállást is mutatott az alkalmazás, és helyenként mindössze egy-másfél méteres vízmélységek maradtak a hajózási útvonalon.
Ez már a szállodahajók közlekedését is befolyásolta. Sok hajó nem tudott továbbmenni Budapest vagy Esztergom felé, ezért Gönyűnél kötött ki. Úgy látom, hogy a hajózási társaságok egy része már a következő szezonra is ennek megfelelően tervez, és a turisták számára Győrben szervezhetnek programokat.
A kishajós forgalomban is érdekes változás történt. Korábban sokan a Mosoni-Dunán tárolták a hajójukat, és innen jártak ki a Nagy-Dunára. Most viszont részben megfordult ez a folyamat. Akik például Komáromban vagy máshol tartják a hajójukat, egyre gyakrabban választják inkább a Mosoni-Dunát kirándulási célpontként. Ebben természetesen a véneki műtárgynak is fontos szerepe van, hiszen az áthaladási lehetőség biztosítja a kapcsolatot a két vízterület között. Azt tapasztaljuk, hogy ezt egyre többen használják ki.
– Szerinted hosszabb távon is fennmaradhat ez a helyzet?
– A mi kikötőink működését a vízszintszabályozás jelenleg stabilan biztosítja, de a nagy folyók vízállásával kapcsolatos problémákra sokkal nehezebb megoldást találni. Attól tartok, hogy ezek a következő években is velünk maradnak. A vízgazdálkodás rendkívül összetett kérdés. Nem elegendő egy adott ponton beavatkozni, mert figyelembe kell venni a hordalék mozgását, a meder állapotát és a folyó teljes rendszerét.
A paksi beavatkozásokkal kapcsolatban is vannak fenntartásaim. Az ottani tapasztalatokról vízügyi szakemberekkel, hajósokkal is beszélgettem. A visszaduzzasztással kapcsolatos megoldás például csak akkor működhet megfelelően, ha a felgyülemlő hordalékot folyamatosan eltávolítják. Ez rendszeres kotrást igényel. Az is kérdéses, hogyan viselkedik egy ilyen ideiglenes beavatkozás nagyobb árhullám esetén. Egy gyors megoldás rövid távon segíthet, de a folyó hosszú távú problémáit nem feltétlenül oldja meg.
– Térjünk vissza az állatkerthez. Milyen fejlesztéseket terveztek, és ezekben mekkora szerep juthat a hajózásnak?
– A győri állatkertnek már nagyjából tíz éve megvan egy átfogó fejlesztési elképzelése. A szomszédos, mintegy öthektáros területen szálláshelyeket szeretnénk kialakítani. A tervekben különleges, szafari jellegű sátorszállások és más turisztikai szolgáltatások is szerepelnek. Ha ez megvalósul, az egész terület új szerepet kaphat Győr turizmusában. Már nemcsak néhány órás állatkerti látogatásról beszélhetnénk, hanem akár többnapos programokról is.
Ez természetesen magával hozná a vízi szolgáltatások fejlesztésének igényét. A közelünkben található a győri jachtkikötő, de hosszabb távon az állatkert saját kikötőkapacitásának bővítése is indokolttá válhat. Ha az emberek több napot töltenek itt, szeretnék használni a vizet, kirándulni, hajózni, megismerni a környéket. A magánhajósok számára pedig önmagában is vonzó célpont lehetne egy olyan állatkert, amelyhez saját hajóval lehet megérkezni.
– Jelenleg is fogadtok olyan vendégeket, akik saját hajóval érkeznek az állatkertbe?
– Igen, bár ezt a lehetőséget egyelőre nem kommunikáljuk különösebben intenzíven. Rendszeresen megkeresnek bennünket olyan hajósok, akik akár Budapestről vagy a Dunakanyarból érkeznének Győrbe, és szeretnék meglátogatni az állatkertet.
A saját kikötőnk jelenleg viszonylag kicsi, nagyjából kilencméteres pontonnal rendelkezünk. Ez körülbelül két hajó számára biztosít helyet, amelyek közül az egyiket jellemzően a menetrend szerinti járatunk használja. Így általában egy további hajó fogadására van lehetőségünk.
Ha ennél nagyobb az igény, akkor a közeli győri jachtkikötővel kialakított jó partneri kapcsolatunk jelent megoldást. Ott napközbeni kikötésre és adott esetben éjszakázásra is van lehetőség, kedvező feltételekkel. Többen választják ezt a megoldást, és gyalogosan keresik fel az állatkertet.
A célunk az, hogy aki hajóval szeretne hozzánk érkezni, annak lehetőség szerint segítsünk. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy mindenki a saját pontonunknál kössön ki, hanem az, hogy Győr valódi vízi turisztikai célponttá váljon.
– A hajósok sokszor hangsúlyozzák, hogy viszonylag kis, összetartó közösséget alkotnak. Ti mennyire tudtatok ebbe beilleszkedni?
– Mi viszonylag új szereplők vagyunk ebben a világban, de a magánhajósokkal és a hobbihajósokkal kifejezetten jó kapcsolatot alakítottunk ki. Szerintem ebben az is szerepet játszik, hogy nem kizárólag szolgáltatásként tekintünk a hajózásra, hanem közösségépítési lehetőségként is.
Jó példa erre a közelmúltban megszervezett fényhajós felvonulásunk a győri belvárosban. Negyven hajós regisztrált az eseményre, és bár a késő őszi időpont miatt végül nem mindenki tudott részt venni, a rendezvény nagyon jó hangulatban zajlott. Szeretnénk ebből hagyományt teremteni. A hajósok számára ez egyfajta közös szezonzáró találkozó is lehet, amelyen megmutathatják magukat, találkozhatnak egymással, a város lakói pedig közelebb kerülhetnek a vízi élethez.
Azt gondolom, hogy Győrben még sok lehetőség rejlik a folyók és a hajózás népszerűsítésében. Ehhez nemcsak kikötők és hajók kellenek, hanem közösségi események is.
– A beszélgetésből az derül ki, hogy az állatkert számára a hajózás jóval több turisztikai szolgáltatásnál. Az ismeretterjesztésben is szerepet szántok neki?
– Nagyon is. A győri állatkert a térség egyik legnagyobb edukációs központja, évente több százezer látogatót érünk el. Ez óriási lehetőség és egyben felelősség is. Nem szeretnénk pusztán használni a vizet, hanem szeretnénk megismertetni az emberekkel a vízi környezet működését, a hajózás szabályait, a vízbiztonság jelentőségét és a vízgazdálkodás alapjait.
Stratégiai együttműködéseket alakítottunk ki többek között a vízirendészettel, a BRFK-val és az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal. Közösen szervezünk olyan programokat, amelyek a vízhez kapcsolódnak. Nemrég például kialakítottunk egy vízügyi bemutatóhelyet is, ahol a szakemberek szemléletesen tudják elmagyarázni, hogyan működik a vízgazdálkodás, és miért fontos a folyók tudatos kezelése.
Azt szeretnénk, ha az emberek nemcsak szép látványként tekintenének a folyóra, hanem megértenék, milyen összetett rendszer, és mennyi minden múlik azon, hogyan bánunk vele.
Videó lejátszása: Győrben hogyhogy ilyen sok víz van a folyómederben? A Zoo Győr videója (új lapon nyílik meg) A lejátszás a YouTube-ról tölt be tartalmat. – A hajósokat segítő Wave alkalmazásról mi a véleményed? Mennyire vált a mindennapi munkátok részévé?
– Abszolút pozitívak a tapasztalataim. Gyakorlatilag naponta használom az alkalmazást, és nagyon örülök annak, hogy végre létezik egy ilyen kezdeményezés. A fejlesztőkkel személyesen is találkoztam, leültünk beszélgetni, és elmondtam nekik, hogy szerintem komoly hiányt pótolhatnak.
Számunkra különösen fontos, hogy részletesen meg tudjuk nézni a vízterületet és a kitűzési pontokat. Mi most már sötétben is hajózunk, és ez egészen más feladatot jelent, mint a nappali közlekedés. A kitűzési pontokat például messziről nem mindig lehet jól látni, az alkalmazásban viszont pontosan meg tudom nézni, hol helyezkednek el. Az is sokat segít, hogy a térkép elég részletes ahhoz, hogy pontosan azonosítani tudjam, a folyó melyik szakaszán járunk. Mivel jól ismerem a helyi vízmélységeket, ebből már tudom, mire kell számítanom az adott helyen.
Az üzenőfalat is hasznosnak tartom. Nemrég például valaki hajóponyva készítéséhez keresett szakembert, és rögtön tudtam neki ajánlani valakit, akivel mi is dolgoztatunk. Ezek az apró segítségek is fontosak egy ilyen közösségben.
Azt is látom, hogy az alkalmazás az edukációban is sokat segíthet. Mi rengeteg olyan tapasztalatot gyűjtünk a vízen, amely mások számára is hasznos lenne, és jó lenne ezeket minél egyszerűbben eljuttatni az érintettekhez. Az alkalmazás fejlesztőivel folytatott beszélgetés után kifejezetten bizakodó vagyok, mert látszik, hogy nyitottak az ilyen visszajelzésekre.
– Végül, ha néhány év múlva újra beszélgetünk, minek örülnél a legjobban?
– Annak, ha Győrben a víz valóban a mindennapi élet és a turizmus természetes részévé válna. Ha az állatkertbe egyre többen érkeznének hajóval, ha megvalósulnának a tervezett szálláshelyek, és ha a hajósok számára a város nemcsak egy kikötési lehetőség, hanem önálló úti cél lenne. Szeretném, ha a fényhajós felvonulásból hagyomány válna, ha egyre több közös programot szervezhetnénk, és ha az emberek jobban megismernék a folyóinkat.
Mi télen sem feltétlenül állunk le. Tavaly például, amikor befagyott az Iparcsatorna, két hét után már elegem lett a kényszerszünetből, és feltörtük a jeget, hogy újra hajózhassunk. Közben rengeteg érdekes felvételt készítettünk a téli vízi világról. Olyan képeket, amelyeket sok hajós sem láthat, mert ebben az időszakban már rég kivette a hajóját a vízből. Szívesen megmutatnánk ezt az oldalát is a folyóknak, akár rendszeres fényképes vagy videós beszámolók formájában. Hiszen a téli folyónak is megvan a maga különleges hangulata, és olyan dolgokat lehet megfigyelni, amelyek a nyári szezonban egyáltalán nem láthatók.
Mert számunkra a hajózás nem pusztán közlekedés vagy üzleti tevékenység. Egy olyan világ, amelyet érdemes felfedezni, megérteni és másokkal is megszerettetni.
További információ: zoogyor.com/erkezzetek-hajoval-az-allatkertbe
Kikötő a cikkben
Megosztás
Észrevételed van a cikkel kapcsolatban? Írj a szerkesztőségnek: info@waveapp.hu