https://waveapp.hu/cikkek/a-balatont-nem-temetni-kell-hanem-szeretni-es-gondozni

Balaton · Balatonkenese

„A Balatont nem temetni kell, hanem szeretni és gondozni”

Több mint negyedszázada fogad hajósokat a balatonkenesei Balatonfői Yacht Club. A kétszáz hajó befogadására alkalmas kikötő mögött egy olyan család áll, amelynek tagjai gyerekkoruk óta kötődnek a tóhoz. Dr. Viszkei Andrással a családias hangulat megőrzéséről, az elektromos hajózás térnyeréséről, a balatoni kikötőhelyek piacáról, a vízszint kérdéséről és a tó jövőjéről beszélgettünk. Az ügyvezető szerint a Balatonnak nemcsak fejlesztésekre, hanem több szeretetre és gondoskodásra is szüksége van.

– Hogyan mutatnád be a Balatonfői Yacht Clubot annak, aki még nem járt nálatok? Mitől más ez a kikötő, és kik érzik itt igazán otthon magukat?

– Mi már lassan a régi kikötők közé tartozunk. A Balatonfői Yacht Club 2000 körül kezdte meg a működését és a fejlődését, vagyis több mint huszonöt éve vagyunk jelen a Balaton partján. Az első magánkikötők egyike voltunk, és ez idő alatt kialakult egy olyan közösség és hangulat, amelyre különösen büszkék vagyunk. Jelenleg mintegy kétszáz hajót tudunk fogadni, mégis sikerült megőriznünk azt a családias, barátságos légkört, amely a kezdetektől jellemez minket.

Nem pusztán mi mondjuk ezt magunkról: a nálunk hajót tartók és a vendéghajósok is gyakran úgy emlegetnek bennünket, mint a Balaton egyik legszebb, leghangulatosabb és legbarátságosabb kikötőjét. Nekünk ez nagyon fontos visszaigazolás. A kikötő mellé vendéglátás és parti szolgáltatások is társulnak, vagyis arra törekszünk, hogy az ide érkezők ne csupán kikötőhelyet, hanem kellemes balatoni időtöltést kapjanak.

Kikötő a cikkben

Balaton · Balatonkenese

Balatonfői Yacht Club (BFYC)

Hajózás, barátok, hangulat, álmok.

  • Hívható
  • 15 vendéghely
  • Étterem
  • Szállás a kikötőben

– Balatonkenese Budapesthez viszonylag közel van. Mennyire meghatározó ez a vendégeitek számára?

– Nagyon. A fővároshoz való közelség hatalmas előny: akár egy tavaszi vagy őszi hétvégére is könnyen le lehet jönni, a nyári hónapokról nem is beszélve. Persze Kenese kevésbé felkapott, mint például Balatonfüred térsége, de ez a nyugodtabb karakter sokaknak kifejezetten vonzó. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy megváltoztak a szokások. Régebben az emberek jellemzően hosszabb időt töltöttek a kikötőben, ma viszont egyre gyakoribb, hogy valaki szombat reggel megérkezik, hajózik, ebédel, majd este már haza is indul.

A Balaton sokak számára hétvégi, néha egynapos programmá vált. Ebben a felgyorsult világban a közelség még nagyobb érték. De a legfontosabb továbbra is maga a Balaton: azért jönnek, mert szeretik a vizet és a hajózást.

– Huszonöt év alatt egész generációk nőhettek fel a kikötőben. Érzitek ezt a kötődést a mindennapokban?

– Nagyon is. Vannak olyan vendégeink, akik húsz-huszonöt éve tartják nálunk a hajójukat. A gyerekeik itt nőttek fel, és ma már nem ritkán az unokákkal együtt jönnek vissza. A saját családunkban is pontosan ugyanez történt. Ezeknek az embereknek a Balaton nem egyszerűen egy nyaralóhely, hanem a gyerekkoruk, a barátaik, a közös élményeik és a családi hagyományaik része.

Nem klasszikus értelemben vett sportegyesület vagy utánpótlás-nevelő műhely vagyunk, inkább kedvtelési célú kikötő. Nálunk a balatoni hajózás fogalma tágabb: a vitorlázók mellett az elektromos hajók tulajdonosai is ugyanúgy a közösség részei. És öröm látni, hogy náluk is továbböröklődik a víz szeretete.

– Rólad azt olvastam, hogy igazi balatoni ember vagy, akit szinte lehetetlen elszakítani a tótól. Honnan ered ez a kötődés?

– A testvéremmel együtt tulajdonképpen itt nőttünk fel. Édesapánk épített egy kis családi nyaralót, alig száz méterre a mai kikötőtől. Öt-hat éves korunktól kezdve itt töltöttük a nyarakat. Akkoriban nem távoli egzotikus utakról szólt a vakáció: péntek délután vonatra szálltunk, lejöttünk a Balatonra, műveltük a kertet, gondoztuk a paradicsompalántákat, fürödtünk, és egyszerűen jól éreztük magunkat.

Érdekes módon hajózni viszonylag későn, majdnem huszonöt éves koromban kezdtem, mert akkoriban erre nem olyan könnyen adódott lehetőség. De a tó iránti szeretet már jóval korábban kialakult. Azóta én ide is költöztem, a testvérem szintén nagyon sok időt tölt itt, és ma már a gyerekeinkkel közösen visszük tovább a családi vállalkozásainkat.

– Ezek szerint számotokra a kikötő nem egyszerű üzleti befektetés.

– Egyáltalán nem. Mindig is szerelemprojekt volt, és nagyon remélem, hogy a következő évtizedekben is az marad. Persze vállalkozásként működtetjük, és természetesen üzletileg is helyt kell állnunk, de az itt megtermelt eredményeket folyamatosan visszaforgattuk a fejlesztésekbe. Így tudtuk megújítani a kenesei kikötőt, és ezért kapcsolódtunk be más balatoni kikötőprojektekbe is. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a balatoni hajós élet tovább fejlődjön, és minél többen szeressenek bele ebbe a tóba, ahogyan annak idején mi is beleszerettünk.

Ebbe a szemléletbe illeszkedik a balatonföldvári Földvár Beach Marina is, amelyben szintén tulajdonosként vagyunk jelen. Jó lenne, ha a sok vita és nehézség után egyre többen azt is megismernék, milyen lehetőséget kínál ez a kikötő a hajósoknak.

– Az elektromos hajózás egyik hazai úttörőjeként is ismernek benneteket. Hogyan kezdődött ez a történet?

– Több mint húsz évvel ezelőtt vágtunk bele, és akkor ez egyáltalán nem tűnt olyan vállalkozásnak, amelyből hatalmas üzlet lesz. Egyszerűen azt szerettük volna elérni, hogy azok is élvezhessék a hajózást, akik nem akarnak vagy nem tudnak megtanulni vitorlázni. Olyan motoros hajókat szerettünk volna adni nekik, amelyekkel ki lehet menni a vízre, csöndben lehet élvezni a tavat, anélkül, hogy komoly sportolói tudásra lenne szükség.

Azóta hihetetlenül sokat fejlődött ez a terület. A cégünk csak a Balatonra közel háromszáz elektromos hajót gyártott, a külföldre szállított példányokon felül. Tíz különböző tisztán elektromos hajótípust terveztünk vagy terveztettünk és gyártottunk Magyarországon, és mára a nemzetközi piac felé is nyitottunk. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy valódi alternatívát tudtunk kínálni a hagyományos belső égésű motoros hajókkal szemben.

Ha ma elmész egy hajókiállításra, azt látod, hogy a kiállított hajók között – az én tapasztalatom szerint – akár hatvan-hetven százalékos is lehet az elektromos hajók aránya. Ez óriási változás ahhoz képest, ahonnan húsz éve elindultunk. Nem a vitorlázás ellenében mondom ezt: egyszerűen sokkal többféleképpen lehet megszeretni a vizet.

– A vitorlázás és az elektromos hajózás népszerűsége alapján felmerül a kérdés: nem telik meg lassan a Balaton hajókkal?

– Szerintem ettől még nagyon messze vagyunk. Ha más európai tavakkal vetjük össze, érdekes arányokat látunk. A Bodeni-tavon például nagyságrendileg harmincezer hajóról és száznyolcvan kikötőről beszélhetünk, miközben a Balatonon körülbelül kilenc-tízezer hajó és nagyságrendileg negyven kikötő van. A Genfi-tó és más, a Balatonnál kisebb tavak hajóállománya szintén jelentős. Amikor egy átlagos hétköznap kinézel a Balatonra, többnyire valóban nem azt látod, hogy egymást érik a hajók.

Meggyőződésem, hogy akár további öt-tízezer hajó is elférne a tavon anélkül, hogy a vízfelület zsúfolttá válna. Hogy ez mikor történhet meg, az már más kérdés: a hajózás iránti tényleges keresletet erősen meghatározza az emberek anyagi helyzete és a gazdaság általános állapota.

– A hajósokat mostanában a vízszint is foglalkoztatja. Kenesén hogyan éltétek meg az alacsonyabb vízállást?

– A vízszint természetesen fontos kérdés, de érdemes történelmi távlatból nézni. A Balaton sekély tó, és mindig is voltak alacsonyabb vízállású időszakai. A „szárazulat”, a „szárazra kerülés” jelensége nem új: régebben is előfordult, hogy a víz visszahúzódott. A 2022–2023-as időszak például több szempontból még a mostaninál is nehezebb volt. Ezzel nem akarom tagadni az éghajlatváltozást, sem kisebbíteni a problémát. Csak azt mondom, hogy a vízszint változékonysága a Balaton természetéből is következik.

Nemcsak nálunk jelentkezik ez a gond: a Bodeni-tó, a Garda-tó, a Lago Maggiore és a Genfi-tó vízszintjét is befolyásolták a csapadékhiányos időszakok. Persze egy mély alpesi tó egészen más helyzetben van, mint a Balaton, ahol néhány tíz centiméteres különbség is nagyon látványos lehet. Mindenképpen gondolkodni kell azon, hogy hosszú távon szükség van-e tudatos beavatkozásokra. Én ugyanakkor bízom abban, hogy a természetes ciklusok is hozzájárulnak a helyzet rendeződéséhez.

– Egy kikötő fejlesztése kívülről sokszor meglehetősen nehézkes, bürokratikus folyamatnak tűnik. Te hogyan látod?

– A „nehézkes” nagyon enyhe kifejezés, de rögtön hozzáteszem: nem gondolom, hogy minden engedélyezési folyamatot egyszerűsíteni kellene. Egy kikötő építése vagy bővítése összetett feladat, amelyben a természetvédelmi szempontokat komolyan kell venni. Fontos a nádas, az élővilág, a vízminőség, az egész ökoszisztéma védelme. A Balaton partja hosszú ideje emberi beavatkozásokkal alakított terület, amely folyamatos gondozást igényel. Nem egy érintetlen, magára hagyható vízfelületről beszélünk: partvédő művek, kikötők és települések veszik körül.

Szerintem ezt a valóságot is figyelembe kell venni, amikor a természetvédelemről és a fejlesztésekről vitatkozunk. Szükség van fejlesztésekre is, mert a tó alapvető üdülési és turisztikai szerepet tölt be, de ezeket alaposan át kell gondolni. Meg kell találni az egyensúlyt a használat és a természeti értékek megőrzése között.

– Van ma egyáltalán gazdasági realitása új kikötők építésének?

– A piac jelentősen megváltozott. A Covid előtt és annak idején szinte minden balatoni kikötőben hosszú, olykor többtucatnyi jelentkezőt számláló várólisták voltak. Az emberek szó szerint sorban álltak azért, hogy vízre tehessék a hajójukat, és legyen hol kikötniük. Aztán több kikötő épült vagy bővült, összesen nagyjából hatszáz-nyolcszáz új férőhellyel. Közben a gazdasági környezet is megváltozott. Most már nem keresleti, hanem inkább kínálati piacról beszélhetünk: a kikötők versenyeznek a vendégekért.

Ezt a díjak alakulása is mutatja. Míg korábban egyes években tíz-tizenöt százalékos emelést is elbírt a piac, az utóbbi három évben alig emelkedtek a kikötőhelyek árai. Ilyen körülmények között egy nagy kikötőfejlesztés üzletileg nehezen indokolható. Éppen ezért a következő években nem számítok jelentős új férőhely-kapacitások megjelenésére.

– Nálatok 2022-ben fejeződött be egy nagyobb fejlesztés. Mit kínáltok ma, és merre mentek tovább?

– A kenesei kikötő átfogó fejlesztését 2022-ben zártuk le. Korszerű úszópontonok, elektromos töltési lehetőségek, vízvételi pontok, szennyvíz- és fekáliakezelési megoldások állnak rendelkezésre, vagyis mindaz, amit egy modern kikötőtől ma el lehet várni. A parti létesítményeket és a vendéglátóhelyeket is megújítottuk. A következő öt évben nem tervezünk újabb nagy technikai beruházást: most a minőségre, a gondos fenntartásra és a vendégélményre koncentrálunk.

Folyamatosan alakítjuk az étlapot, új dolgokat próbálunk kínálni, ügyelünk a környezetre és a részletekre. Szeretnénk, hogy aki évről évre visszatér, ugyanazt a barátságos hangulatot találja meg, de mindig tapasztaljon valami kellemes újdonságot is. A Balatonkenesére vezető könnyű út, a jó vendéglátás és a családias közeg ma különösen fontos érték, mert minden vendégért meg kell dolgozni.

– Ha egyetlen dolgot kellene kiemelned, amire a legbüszkébb vagy az elmúlt negyedszázadból, mi lenne az?

– Nehéz egyetlen dolgot mondani. Büszkék vagyunk arra, hogy egy élet munkájával olyan kikötőt és olyan parti létesítményeket hoztunk létre, amelyek szép, barátságos, európai színvonalú környezetet adnak a hajósoknak és a családjaiknak. Ugyanígy büszkék vagyunk az elektromos hajózásban végzett munkánkra. Azt hiszem, a tevékenységünk hozzájárult ahhoz, hogy a Balatonon ne a hagyományos robbanómotoros hajók visszatérése tűnjön az egyetlen fejlődési útnak.

Bebizonyítottuk, hogy létezik másfajta, a tó karakteréhez jobban illő hajózási lehetőség. Úgy érzem, azzal, hogy az elsők között kezdtünk itt sorozatban elektromos túrahajókat gyártani, mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy ne a robbanómotoros hajózás visszaengedése legyen az egyetlen elképzelhető válasz a növekvő igényekre. Húsz év munkája van ebben, és jó érzés látni, hogy az elektromos hajók milyen természetes részévé váltak a balatoni életnek.

– A beszélgetés végére hagytam a szabad kérdést: van valami, amit különösen fontosnak tartasz elmondani a Balatonról?

– Van, és ez talán mindennél fontosabb számomra. Végtelenül elszomorít, hogy a magyar sajtóban és a közösségi médiában milyen gyakran temetik a Balatont. Mintha állandóan csak azt lehetne hallani, hogy elfogy a víz, túl drága a lángos, nem jönnek az emberek, mindenki inkább külföldre utazik. Pedig valami egészen különleges kincs van a birtokunkban. Félreértés ne essék, a problémákról igenis beszélni kell, de ha csak a bajokat soroljuk, és közben magát a tavat elfelejtjük megbecsülni, azzal magunk alatt vágjuk a fát.

Szerintem az újságíróknak, a közösségi médiának és nekünk, balatoni embereknek is több felelősségünk van abban, hogyan beszélünk róla. A Balatont szerintem sokkal jobban kellene szeretnünk, és sokkal többet kellene törődnünk vele. Van egy hasonlat, amely gyakran eszembe jut: a Balaton egy kicsit olyan lett, mint A kis herceg rókája. Megszelídítettük, a saját életünkhöz alakítottuk, ezért felelősek is vagyunk érte.

Nem elég azon szomorkodni, hogy beteg; gondozni kell. Meg kell őrizni a csodálatos természeti értékeit, és közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy magyarok és külföldiek millióinak adhat örömet, pihenést, élményt. A természetvédelem és az emberi használat között meg kell találni az értelmes középutat. Ez a tó megérdemli, hogy legyen jövője.

– Ez a hozzáállás túlmutat egy kikötő üzemeltetésén. Mennyire lehet összeegyeztetni az üzleti szempontokat ezzel a személyes elkötelezettséggel?

– Teljes mértékben. Nem szégyelljük, hogy vállalkozóként dolgozunk, és természetesen ebből szeretnénk megélni, ahogyan abból a hatvan-hetven-nyolcvan családból is sokan, akikkel együtt dolgozunk. De attól, hogy ez a munkánk, még őszintén szerethetjük a Balatont. A testvéremmel és a családunkkal valóban feltettük az életünket arra, hogy ez a tó és a környezete szebb, jobb, élhetőbb legyen.

Amit erről mondok, azt mindenféle álszentség nélkül, nagyon komolyan gondolom. Azt szeretném, ha mások is így tekintenének rá: nem problémák gyűjteményeként, hanem közös értékként, amelyért mindannyian felelősek vagyunk.

További információ: bfyc.hu

Kikötő a cikkben

Megosztás

Észrevételed van a cikkel kapcsolatban? Írj a szerkesztőségnek:

További történetek

Vidd magaddal a vízre

A Wave térképén ezt a kikötőt és még 228 másikat is megtalálod, a hajósok friss jelentéseivel együtt.